Dél-Albánia 1916 januárjától külön hadszíntérnek számított, amelyet Olaszország saját befolyási övezetének tekintett, és ahonnan csapatai 1920-ig nem vonultak ki. [78] Olaszország a saint-germaini béke után Az első világháborúban Olaszország összesen 5 millió 615 ezer embert mozgósított, akik közül 650 ezer elesett, [79] 947 ezer pedig megsebesült. 1976 gyárat vontak be a háborús termelésbe, a munkások létszáma egyedül a Fiatnál a 4000-ről 40 500-ra emelkedett. 1917-ben 443 sztrájkban 168 ezer munkás vett részt, 1920-ban pedig egymillió munkást érintő gyárfoglalásokra került sor.

A kivándorlást egyrészt a mezőgazdaság stagnálása, másrészt a feudális maradványok, a nagybirtokosok és bérlők közötti konfliktusok kiéleződése okozta. A gyorsan növekvő városokban a tétova iparosítás nem biztosított elegendő munkahelyet. A gyenge belső fogyasztás, a magas adók, a kevés tőke visszafogta a gazdaság fejlődését. A kormány magas vámokkal igyekezte megvédeni a hazai gazdaságot, erre válaszul azonban a többi ország (pl. a franciák) hasonló vámokkal sújtották az olasz árukat. Az 1880-as években megindult a munkások szerveződése és a kormányzat hamarosan lépéseket tett a Partito Operaio (Munkáspárt) ellen.

Ugyanakkor az Oszmán Birodalom fokozatosan meghódította Velence kelet-mediterrán kereskedőbirodalmát. A 19. században sok évszázados széttagoltság után – Giuseppe Garibaldi szabadcsapatainak segítségével – a Szárd-Piemonti Királyságnak sikerült politikailag egyesítenie Itáliát és 1861-ben megalakult a modern Olasz Királyság. 1866-ban sikerült megszereznie Ausztriától Venetót és Friulit, az első világháború után pedig Triesztet, Trentinót és Dél-Tirolt. Olaszország belépett a gyarmatosító hatalmak sorába, meghódították Líbiát, majd Etiópiát.

1917 októberében a tizenkettedik isonzói csatában a német és osztrák-magyar csapatoknak sikerült áttörniük Caporettónál és az olasz hadsereget visszavetették a Piave folyóig. Ezzel egyidejűleg Asiagótól északkeletre összeomlott az olasz hegyi front is. A központi hatalmak előrenyomulását csak a Monte Grappánál és a megáradt Piavénál sikerült feltartani, míg az antant erősítést nem küldött a hadi helyzet stabilizálására. Cadorna olasz vezérkari főnököt a súlyos vereség miatt leváltották.

Kiszakadás a Birodalomból[szerkesztés] A városokat fenyegető hatalom ellen 1226-ban újabb Lombard Liga alakult; ugyanakkor fellángolt a Hohenstaufenek és a pápa közötti konfliktus is, amely II. Frigyes kiközösítéséhez, majd nyílt háborúhoz vezetett. A Lombard Liga a pápát támogatta, azonban más városok, mint Cremona és Pisa, a császár oldalára álltak, gyakran azért, mert csak így tudtak ellenállni szomszédaik terjeszkedésének. Frigyes 1237-ben Cortenuovánál legyőzte ugyan a Ligát, de mivel Milánó feltétel nélküli kapitulációját követelte, és a városszövetség ezt nem fogadta el és a háború folytatódott.

2 1970-es és 80-as évek, ólomévek, történelmi kompromisszum 18. 3 A pártrendszer átrendeződése (1990–1994) 18. 4 Változó politikai szövetségek, gazdasági válság (1994-) 19 Jegyzetek 20 Fordítás 21 További információk Őstörténet[szerkesztés] Az ún. „kis herceg” Liguriában feltárt csontváza, akinek a sírjában egy 400 mókusbundacsíkból készült szőrmeköpenyt találtak[1] Az apuliai Pirro Nord barlangban találták meg az ember legrégebbi nyomait Itáliában; az itteni leletek 1, 3-1, 7 millió évesek. [2] A félsziget valószínűleg mintegy 700 ezer éve folyamatosan lakott. [3] Az itteni emberek egészen az i. 6.

szeptember 25. 15:08 A ZDF magyar származású kommentátora, Réthy Béla szerint a németek nagyon erősen kongatják a vészharangot a magyar válogatott elleni vereség után, s erről a Sportrádióban beszélt a futballszakértő. 2022. szeptember 23. 23:05 A koreográfia, a nehézségi fok és a kivitelezés is maximum pontot ért nálam, kedves Ádám! Ha a művészi sportok, főként a torna nyelvén fogalmaznám meg: ez a mozdulat pazar volt, a régi pontozási rendszer szerint nekem tíz pontot ért! 2022.

Mussolini később a második világháborúba való belépéssel próbálta realizálni ezeket az imperialista célokat. A többségében olaszlakta Fiume nem került a királysághoz, ezért Gabriele D’Annunzio félkatonai alakulataival 1919-ben bevonult a városba. A megszállást azonban nem ismerték el a nagyhatalmak és D'Annunziót megadásra kényszerítették. Róma és Belgrád a rapallói határszerződésben megállapodott a független Fiumei Szabadállam megalakításáról, ám egy 1922-es puccs során olasz nacionalisták vették át a hatalmat és egyoldalúan csatlakoztak Olaszországhoz. Akciójukat az 1924 januárjában megkötött római szerződés szentesítette és Fiume Olaszországhoz került.

A Nyugatrómai Birodalom hamarosan fel is bomlott a germán törzsek és a hunok nyomására megindult népvándorlás, a gazdaságilag fontos provinciák elvesztése, a császár által már nem ellenőrizhető hadvezetés és széttagolódó társadalom következtében. 401 novemberében Alarik germán vizigótjai (akiket a rómaiak az alánokhoz és hunokhoz hasonlóan a szkíták közé soroltak)[35] először törtek be Itáliába. Aquileia, majd 402 márciusában a főváros, Mediolanum előtt azonban kudarcot vallottak. Honorius császár ezt követően a biztonságosabb Ravennába húzódott. Abban az évben a vereséget szenvedett gótok, Stilicho révén, kitakarodtak Itáliából. Később pedig szövetségesként nyerte meg őket Kelet-Róma ellen. Alarik a rajnai limes 406-os összeomlását követően ismét azzal fenyegetőzött, hogy bevonul Itáliába, amit Stilicho bukása után meg is tett.

A fasiszta Olaszország és a második világháború (1922–1945)[szerkesztés] A fasiszta Olaszország címerben látható a fasces, amelyről a politikai mozgalom a nevét kapta Mussolini a római bevonulás idején Mussolini propagandaképe egy olasz újság címlapján (1938) Olaszország győzött ugyan az első világháborúban, de a nacionalisták úgy érezték, hogy győzelmét a szövetségesek és a kishitű politikusok „megcsonkították” (Gabriele D'Annunzio használta először a „vittoria mutilata” kifejezést). A háborút követő mély gazdasági, társadalmi és politikai válság a polgárháború szélére sodorta az országot. Az 1919-es és 1920-as „két vörös év” (Biennio rosso) a baloldal erőteljes agitációjával telt: a tüntetések és sztrájkok, amelyek közül sok erőszakos gyár- és földfoglalással végződött, megbénították Olaszország gazdaságát.

Aistulf király 750-es ediktuma már nem etnikai vagy vallási hovatartozás szerint tett különbséget, hanem a lakosságot vagyonuk és felszereltségük szerint különböző katonai kategóriákba osztotta. 751-ben sikerült meghódítania Ravennát. A II. István pápával szövetséges Pippin frank király 756-ban Pavia alá vonult, és arra kényszerítette Aistulfot, hogy ismerje el fennhatóságát és engedje át Ravenna exarchátusát, amelyet Pippin átadott a pápának (pippini adomány), és átvette a Róma városa feletti védnökséget. Az Itáliai-félszigeten kialakult az északi Longobárd Királyság és a pápa világi uralma alatt álló Dél-Itália (Patrimonium Petri) kettőssége, és ez a helyzet hosszabb időre stabilizálódott, mivel Bizánc az avarok és az arabok fenyegetése miatt kb.

Nemzetek Ligája: Olaszország–Magyarország 2–1 - YouTube

ÉLŐ: Olaszország – Magyarország - Wbasket

Szalai Ádám - Mandiner Sport

Az osztrákok már 1916 februárjától támadták repülőgépekkel az észak-olaszországi városokat, például Veronát, Padovát és Velencét. [77] Olasz géppuskások a Monte Grappán 1918 júniusában, a második piavei csatában visszaverték az utolsó osztrák áttörési kísérletet. 1918 októberében Olaszország offenzívát indított és a Vittorio Venetó-i csatában áttörte az osztrák-magyar frontot. Ausztria-Magyarország a padovai fegyverszünetben kénytelen volt teljesíteni az antant és Róma minden követelését, gyakorlatilag feltétel nélkül megadta magát. Az olasz csapatok ezután megszállták nekik ítélt területeket, többek között Dél-Tirolt.

[80] Az 1919-es saint-germaini békeszerződésben Olaszország megkapta Trentinót, Dél-Tirolt, Isztriát és Krajna egy részét, Zára városát és néhány észak-dalmát szigetet. Mindazonáltal Olaszország kevesebbet kapott, mint amire számított. Mivel a dalmát tengerpart Jugoszláviáé lett, le kellett mondania a kelet-adriai térség fölötti uralomról és gyarmatok sem jutottak neki. Vittorio Emanuele Orlando olasz miniszterelnök tiltakozásul elhagyta a béketárgyalásokat.

1 Pax Romana, közigazgatás és gazdaság (1–2. század) 3. 2 A késő császárkor, a kereszténység elterjedése (3–5. század) 4 Germán és bizánci uralom 4. 1 Odoaker, osztrogótok és a gót háború (476–568) 4. 2 Longobárdok és bizánciak (568–774) 5 A Frank Birodalom részeként (774–951) 5. 1 Frank hódítás 5. 2 Regnum Italicum, külső támadások 5. 3 Feudalizáció, az első független városok 6 A Német-római Birodalomban (951-től) 7 Bizánciak (1071-ig) és arabok (827–1091) 8 A középkori Itália gazdasága és kereskedelme 9 Normannok, Hohenstaufenek, pápai állam (1268-ig) 10 Kommunák, signoriák (11–15.

Hungary-Italy - 2022. 09. 26. - Hatharom

1876–1890 között leggyakrabban északon döntöttek hazájuk elhagyásáról (az emigránok között Veneto 17, 9%-kal, Friuli-Venezia Giulia 16, 1%-kal, Piemont 12, 5%-kal részesedett), de ezután egyre többen emigráltak délről is. 1880–1925 között 16 millió 630 ezer olasz (8, 3 millió északról, 6, 5 millió délről, a többi Közép-Itáliából) vándorolt ki[75] elsősorban az Egyesült Államokba (ahol az olaszok leszármazottai 6%-os népességen belüli arányukkal ma a németek és az írek után a harmadik legnagyobb európai bevándorlócsoportot jelentik) és Argentínába (ahol az olasz származásúak a lakosság mintegy felét teszik ki), de sok olasz emigránst fogadott be Brazília, Kanada, Ausztrália és a latin-amerikai országok is.

Livescore: Foci

1922-ben Benito Mussolini jutott hatalomra, aki fasiszta diktatúrát épített ki az országban. Mussolini Németország oldalán belépett a második világháborúba, ahol vereséget szenvedett. Miután a szövetségesek partra szálltak Szicíliában és a védelem összeomlott, a németek megszállták Észak-és Közép-Olaszországot, formálisan Mussolini bábkormányának szövetségeseként. A második világháború után az államforma köztársaságra változott. Azóta az olasz politikai életet gyakori kormányváltások jellemzik. Az 1990-es évek elejéig a kereszténydemokratáké volt a legtámogatottabb párt, amely kisebb politikai formációkkal igyekezett a második legerősebb kommunistákat távol tartani a hatalomtól.

II. Kónsztasz császár 662-ben seregével átkelt Itáliába, hogy harcoljon a longobárdok és az arabok ellen; egészen 668-as meggyilkolásáig a szicíliai Siracusában tartózkodott, de tartós sikereket nem tudott elérni. A longobárdok 574–576 között nem álltak egységes vezetés alatt, de a frankok elleni háború szükségessé tette a királyság intézményének újbóli bevezetését. Székhelyüket Paviában rendezték be, de épültek királyi paloták Veronában (580 után), Milánóban és végül Ravennában is.

A Vittorio Emanuele Orlando és Francesco Saverio Nitti vezette kormányoknak nem sikerült úrrá lenniük a válságon. Benito Mussolini ügyesen használta fel a burzsoázia és a nagybirtokosok bolsevik forradalomtól való félelmet arra, hogy a törvény és a rend képviselőjeként tüntesse fel magát. Ezt a „két fekete év” (Biennio nero) követte 1921-ben és 1922-ben. A fasiszta osztagok, a feketeingesek félkatonai alakulatai megtámadták a szocialista és katolikus szakszervezeti mozgalmakat, valamint a felforgatónak tartott baloldali politikai ellenfeleket. Az 1919 és 1922 közötti polgárháborúszerű harcokban összesen mintegy 1000 fasiszta és antifasiszta halt meg.

Vespasianus a provinciák elitjének kezdett szenátori rangot osztogatni; Traianus idején ez kiterjedt a keleti tartományokra is. A pénzügyek kezelését centralizálták (a római kincstár átvette a provinciák bevételeinek kezelését) és erre szakosodott személyzetre bízták. A 2. századtól kezdve a némileg nehezen megfogható funkciójú császári tanácsadó szervezet, a consilium principis, közvetítő testületként működött.

1921 végére Mussolini a laza szélsőjobboldali mozgalmat párttá, a Nemzeti Fasiszta Párttá (Partito Nazionale Fascista, PNF) szervezte és 1922 októberében mintegy 26 ezer támogatója bevonult a fővárosba (Marcia su Roma), hogy Luigi Facta miniszterelnök lemondását követelje. III. Viktor Emánuel király az állítólagos puccsveszély miatt menesztette Factát és Mussolinit nevezte ki a kormány élére. 1923 júliusában új választási törvényt (az ún. Acerbo-törvényt) fogadtak el, amely a legtöbb szavazatot kapott pártnak biztosította a parlamenti helyek kétharmadát.

Foci: Olaszország élő eredmények, végeredmények